Olcsó négykerekű vasak

Sziasztok!

16 éve van jogosítványom és ez idő alatt elég sok autót fogyasztottam el. Igaz volt köztük olyan ami nem az én tulajdonomat képezte, de tartósan én használtam és bizony több tízezer km-t is beletapostam azokba is. Ebben a blogban szeretnék róluk megemlékezni, hiszen még ha némelyik igen alaposan ki is kezdte az idegrendszeremet akkor is sok szép emlékem is fűződik hozzájuk. Azt hiszem majd néha tarkítom egy-egy vicces vagy kalandos történettel az írásokat. Szeretnék időrendi sorban haladni és ebben az esetben az első autómmal indítanék!
Bizony ezt még a jogosítványom megszerzése előtt vásároltam és mivel akkor még alig múltam 18 éves, lehet sejteni az anyagi helyzetemet és az ebből kifolyólag vásárolt autó csodát. A Kelet-Német ipar formatervezettnek nem mondható kétütemű, bár a híresebb társánál méretesebb csoda járgányt a Wartburg 353-at sikerült alkalmi 65 ezer Ft-ért megvásárolnom. Ez egy jó példány volt, hiszen a nagybátyám szervizelte az előző tulajdonosnak ezért felhívott amikor megtudta, hogy ez eladó. Ugyanis már jeleztem neki, ha esetleg tud egy jó állapotú autót ami 70 ezer alatt van akkor szóljon. Izgatott voltam, hiszen megvettem, de még nem vezethettem. Na persze nem volt nélkülözve arra a 2 hónapra sem, mivel a bátyám már rendelkezett jogsival és a Trabantján éppen túl adott. Tehát volt egy kocsim, sofőröm és majdnem jogsim!
Igen csak majdnem jogsi, mivel a következők történtek a forgalmi vizsgáim körül. Egy csepeli autós iskolába jártam, ahol egy szép VW Vento-n tanulhattam a vezetés "fortélyait", bár szerintem nyaranta a nagybátyámnál Békéscsabán többet tanultam, mint a fizetett oktatómtól! Nos sok esetben ahogy lenni szokott (vagy már nem így van?), a forgalomban való vezetési gyakorlataim kimerítették a: "Hogyan intézzük el az oktatóm ügyes bajos dolgait a munkaidejében" foglalkozásokba. Tehát el kellett vezetnem egy házi bor kereskedésben és megvárni, amíg 24 perc alatt megtöltik a 8 marmonkannát borral. Máskor pedig valamelyik ABC üveg visszaváltójában kellett sorban állni. Vagy a gyerekekért mentünk az Óvodába és vittük haza őket. Volt amikor a földhivatalhoz kellett vezetnem és 32 percet várnom amíg elintézi a dolgait odabent. Természetesen ezek a várakozási idők mind az én 60 perces gyakorlási időm terhére mentek! Aztán közeledett a vizsga időpontja és természetesen jött a nagy kérdés az oktatómtól:
O: -"Hogyan szeretne vizsgázni?" - persze én nem vágtam mire gondol ezért meglepetten, de azt válaszoltam:
Én: -"Időben érkezem és jól fogok vezetni?!"
O: -"Hát az nem úgy van! Tehát két féle módon lehet megoldani. Az egyik ha okosban hozok magammal 30ezer Ft-ot és a vizsga előtt oda adom még neki, majd ő elrendezi a vizsgabiztossal a dolgokat és tutira sikeres lesz! Vagy megpróbálhatom zsebtámogatás nélkül is, de akkor valószínű a vizsga ismétlés! Márpedig akkor az extra vezetés órák és a pótvizsgadíj is sokban lesz! Tehát, hogyan szeretném?" - mondta az oktató szemrebbenés nélkül vigyorogva
Töprengtem egy pár pillanatig, de nem azért, hogy mit válasszak, hanem csak meglepett, hogy tényleg ennyire nyíltan ők ajánlják fel és nem nekem kéne megkérdezni? Meg egyáltalán egy 55ezres tanfolyamnál több, mint a felét fizessem megvesztegetésre? Amíg néztem magam elé, még gyorsan belejavított a mondandójába:
O: -"Na persze, ha valami óriási szarvas hibát/hibákat követek el, akkor semmi esetre sem mehet át, de érthető hogy a kis boríték náluk marad a következő vizsgáig és akkor már egy plusz 10-es is elég lesz!"
Ekkor rávágtam: -"Inkább megpróbálom csak úgy simán!"
Fancsali képpel jött a válasz: -"Te tudod! Én szóltam!"

Jött a vizsga napja és magabiztosan mentem el. Vártam, hogy szólítsanak és akkor szépen beültem az autóba, bemutatkoztam a vizsgabiztosnak, majd húztam egy "tételt". Remek Csepelen kellett Szigetszentmiklós irányába mennem. Arra felé sokat mentünk, mert a házi boros bácsi is arra volt. Indulás előtt még egy rövid párbeszéd hangzott el az oktatóm és a vizsgáztatóm között:
V: -"Hozott valamit a postás?
O: -"Nem, üres a levelesláda!"
V: -"Ennyire biztos a dolgában? Jól megy neki?"
O: -"Ezek szerint! Én megpróbáltam, de hisz magában!"
V: -"Na majd meglátjuk!"
  
Szépen szabályosan közlekedtem és magabiztosan haladtam előre, közben a visszapillantóból figyeltem a vizsgáztató arcát és mennyiszer írogat a listájára. Hát nem sokszor írt és hamarosan visszatértünk a kiinduló pontra. Amikor megálltam a megdöbbenés várt rám!
V: -"Hát, mint azt tudja összesen 10 hibája lehet. Igaz csak 9-et számoltam össze és már majdnem minden rendben is lenne, de volt egy probléma. Nagyon bizonytalannak érzem a vezetését! Ha így átengedném később amikor egyedül lesz az autóban akkor nagy bajt, sőt még balesetet is okozhat ez a bizonytalanság! Jobb lesz ha még vesz pár órát és újra megpróbálja!"
Igazából, ott helyben szét akartam verni a fejét! Na persze mérlegeltem a helyzetem és nem tettem meg! Megbeszéltem csak a következő órát és bevágtam az ajtót, hogy beleremegett az autó. Amikor az oktatóval újra találkoztam ő szánakozva megemlítette, hogy figyelmeztetett és bizony még nem késő meggondolni magam! Mivel plusz órákat kell vennem leviheti a tarifát 25ezerre, de akkor már tuti átmegyek! A második vizsgán természetesen hajnaltól kezdve szakadó hó volt és egy új vizsgáztató. Most Pesterzsébetet húztam, ami egy könnyű feladat volt, hiszen ott lakom. Azonban a hatalmas hótakaró teljesen elfedte az utat és a jobb oldalon a járda padkája alig látszott ki. Hát lassan elindultunk, persze a kanyarban máris kicsúszott az autó hátulja. Ekkor jajgatott a vizsgáztató! (Én még soha nem vezettem hóban) Igyekeztem szépen lassan menni, de Csepel felől ahogy a hídra felé mentem egy elég hülyén kialakított kereszteződés volt ami egy erős kanyarban ér véget. Ott fékeztem és megint csúszott a kocsi, de nem vészesen azonban a szembe jövő sávban álltam meg, mert ugye a felfestés egyáltalán nem látszódott és erről még nem közelítettem meg a Gubacsi hidat. Természetesen szinte semmi forgalom nem volt és senki nem kanyarodott be velünk szemben, de a vizsgáztató üvöltött félelmében.
V: -"Azonnal cseréljenek helyet! Maga megőrült a szembe forgalomban áll! Meghallhatunk!"
Kb. vagy 2-3 percig tartott a helycsere és ülés-tükör állítás, de ez idő alatt se jött egyetlen autó sem mifelénk! Tehát tényleg nem volt túlzó az életveszély! Na mindegy ezt elismerem én hibáztam és ezért megbuktam! Újabb extra 6 órát kifizettem, de már csak 2-re kellett elmennem. Aztán megtudtam, hogy az első vizsgáztató lesz ismét! Ekkor pedig elmondtam az oktatómnak, hogy a múltkor uralkodtam magamon, de ha most is kevesebb, mint 10 hibám lesz és megbuktat, akkor bizony ott helyben agyon verem! Az oktatómat meg tudom hol lakik! Nem vártam meg a döbbent arccal rám tekintő válaszát, kiszálltam és elmentem haza! Majd a harmadik vizsgán 4 hiba ponttal átmentem! A vizsgáztató megpróbálta elmondani, hogy mennyire jó hatással voltak az extra órák rám, de belefojtottam a szót és elmondtam neki, hogy hánynom kell a gusztustalan korrupt módszereiktől és jobb ha nem hivatkozik azokra az órákra amiket csak kifizetnem kellett! Valamint inkább ne szóljon hozzám vagy lebuktatom és kirúgatom! Majd szokás szerint kiszálltam és becsaptam az ajtót, hogy az autó beleinogott!

Ezek után hamarosan átvehettem a jogosítványomat és végre én ülhettem a kormány mögé a kétütemű csoda kocsimba!


Ez nem az enyém, mert sajnos nem készült fénykép róla, de pont ilyen volt az 1986-os gyártású mustár sárga kocsim. Bizony ezzel jártam suliba és természetesen késésben voltam amikor az M5-ösről kihajtottam a szerviz útra, hogy átmenjek a kispesti oldalra. Előttem volt 2 autó és mögöttem is egy, tehát az ő tempójukkal nem ellenkeztem és gondoltam fokozatosan lassítunk a nagy kanyar előtt. Erre a kanyar előtti utolsó utca sarkán motoros rendőrök integettek! Megálltam és akkor közlik velem, hogy bizony 88 km/h-val mentem és ott csak 50-el szabad. Én hiába mondtam, hogy a kihajtótól folyamatosan lassítottam a kocsisorral együtt mivel középen voltam. Különben is miért nem állították meg az előttem haladó BMW-t meg a mögöttem jövő sport Mazdát? Ők rám figyeltek fel! Végül ennek az esetnek 5 hónap vezetés után 5 hónapos jogosítvány bevonás lett a vége! Mindezt egy olyan szakaszon, ahol nincs szemben jövő forgalom és akkor még lakóház sem volt! Igaz ami igaz és sajnos az első évben legalább 80 ezer Ft-ot fizettem bírságokra vagy zsebbe a rendőrségnek! Mondjuk a jogosítványom hiánya nem állított meg a vezetésben, mivel a tesómmal felfedeztünk egy érdekes helyzetet és ez lehetővé tette, hogy továbbra is élvezzem a vezetés örömeit. Igaz itt már nem volt szabad hibáznom, mert akkor őt is megbüntetik! Ugyanis észre vettük, hogy tízből kilenc igazoltatásnál ahol együtt voltunk a rendőrök az én személyi igazolványomat neki adják vissza és az övét pedig nekem! Ezt kihasználva ha ő nem ment sehova akkor elvihettem a papírjait vagy ha együtt utaztunk akkor oda felé ő vezetett és mulatozása után hazafelé pedig én! Volt is egy mindennél megdöbbentőbb vicces esetünk:
Valahol bulizni voltunk és a Jani igen jól érezte magát, de ezzel nem volt semmi baj. Majd elindultunk hazafelé és az egyik haverunk tudta, hogy nekem pillanatnyilag nincs jogsim. Meg is kérdezte, hogy nem félek ha egy rendőr megállít? A végén örökre bevonják majd! Mi ecsetelni kezdtük a kis trükköt ami már éles bevetésen is megállta a helyét. Majd a Boráros térhez érve a Petőfi híd alatt egy zseblámpa kőröző fényére figyeltem fel! (Mintha csak az ördögöt festették volna a falra) Félre álltam és letekertem az ablakomat. Természetesen csak sima közúti ellenőrzés. Majd ekkor hátra fordultam és mondtam Jani kérik a papírokat! Ekkor ő az övtáskájában matatott és elővette a személyi-jogsi kombót majd átadta nekem! Én pedig a rendőrnek, közben a hülye haverok meg tátott szájjal nézték. Majd a rendőr megszólalt: "János fogyasztott alkoholt az este?" Én pedig rávágtam, természetesen nem! Ekkor már a hülye haverok elkezdtek röhögni! Na a rendőr ezt félre értette és megfújatta velem a szondát! Azonban mivel az nem mutatott semmit. Vissza adta a papírokat és ezt mondta: "János, további jó utat!" Én mosolyogtam a Jani meg hátulról megköszönte és azzal tovább mentünk! Tehát a haverok számára is beigazolódott, hogy simán összekevernek bennünket a hivatalos szervek!

Vissza térve a Wartyogómra. Szerettem annak ellenére, hogy a 90-es évek végén azért már már cikisnek számított a 2 ütemű változat. Na persze a KGST "remek" terméke rendelkezett előnyökkel és hátrányokkal is.
Nézzük szépen sorban:
A váltót egész könnyű volt megtanulni és a piros lámpáknál a Hungária körúton nem kevés autót hagytam ott. Volt amikor a BMW-s a 4. pirosnál már verte a kormányát üvöltve, hogy ez nem lehet, majd letekerte az ablakot és megkérdezte, hogy tuningolt-e a kocsim! Hát nem! Csak valahogy az áttétek és a kétütemű gyors motor valamint a jól begyakorolt gyors váltás hozzá segített, hogy álló helyből otthagyjam a verseny társakat! Igaz sajnos ezt a kuplungtárcsa és szerkezet is megsínylette! Bár a 3500 Ft-os javítási díj nem volt olyan vészes! A másik előnye, hogy iszonyat tágas volt. Főleg a családi Skoda 100-as meg 120-ashoz mérve. Bazi nagy csomag tartó és elöl hátul kényelmes hely! Ha meg hátra döntöttem az üléseket, bizony az aktuális barátnővel jöhetett a hancúrozás és még a hülye sebesség váltó sem volt útban! A fogyasztása már nem volt annyira kegyes, mert a városban 10 liter körül evett és volt hogy akár 12-re is felment. Az ország úton se volt fényes a maga 7,5-8 literével. Amit már talán sok Trabis és Wartburgos is leírt, hogy könnyen szerelhető volt, bárhol az út mentén! Valamint elég olcsó volt az alkatrész ellátás, amit bontóbeli cuccokkal még olcsóbban lehetett kihozni! Na persze abban az időben már az volt a legfontosabb, hogy az ember olyan szerelőt találjon aki elhivatott a Wartburgok iránt! Sikerült is ilyet találnom és az ő szépséges optikai tuningolt csodája miatt én is elhatároztam, hogy majd az enyém is kap egy türkizkék fényezést, spoilereket elöl hátul és oldalt, plusz egy szárnyat is akartam a csomag tartóra! Aztán közbe szólt az élet és kiderült, hogy az alváz középen úgy ketté van rohadva, hogy kb. 4-5 cm tartja már csak attól, hogy szó szerint ketté törik, mint egy rajzfilmben! Amikor a javasolt karosszériáshoz vittem az valami elképesztő 35ezer Ft-os hegesztést ajánlott. Végül a békéscsabai nagybácsi feljött Pestre, majd vagy 10 méter acél huzallal össze kötözgette és megerősítette a kocsi alját és magával vitte! Aztán otthon meghegesztette az egészet és mindennel együtt kijött 15ezerből! Még utána használtam egy darabig, de aztán már a motor is egyre több helyen adta meg magát. Végül felmondta a szolgálatot igaz addigra már a tesómnak adtam, csak nem írattuk át hiszen családban maradt! Pár hónap múlva amikor végleg kilehelte a lelkét elvontattuk egy bontóhoz, ahol régebben vettem hozzá ajtót, mivel belém jött egy néni a Toyotával. Persze azt mondták, hogy hát nem nagyon kell nekik, de csak akkor foglalkoznak vele, ha kivonjuk a forgalomból! Mivel oda is vontattuk ezért a sarkon hagytuk. Aztán nem volt időnk 2 hétig a hivatalba menni, majd amikor végre elintéztük a forgalomból kivonást elmentünk a bontóhoz. Hiszen azt mondta kb. 5-8 ezer Ft-ot talán ad érte! Hát bizony a hűlt helyét láttuk már csak! Becsöngettünk, mert talán mégiscsak elkezdték bontani, de természetesen még csak nem is látták soha ezt az autót! Főleg nem a sarkon! Hát mivel már nem volt semmi kötelezettség így lekönyveltük veszteségnek!
Előnyők: Tágas belső, Könnyű felépítés miatt jó gyorsulás, olcsó üzemanyag, olcsó alkatrészek, viszonylag könnyen szerelhető.Lyukas hűtővel 1 hengerrel is elmentem vele saját lábon a szerelőhöz!
Hátrányai: A szél nagyon billegteti, nagy fogyasztás, felismerhetetlen hibák, büdös kipufogó, virsli kerekeivel elég rossz volt az út tartása, gyenge hangszigetelés, iszonyat kongó hang ajtó becsukáskor. a fűtése nagyon gyenge

Szerettem azért mégis ezt az autót, hiszen ő volt az első nekem. Nagyon sokat használtam és rengeteg km-t belepakoltam. Nem csajozós autó volt az biztos, de ha már becsajoztál akkor kényelmes volt sok mindenre!

folytatásban: Barkas B1000